Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-20 / 92. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1983. április 88. Jó eredmények a félegyházi keltetőüzemben Néhány évi szünet után ismét „tanyát vertek” a libák a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezetben. Már a múlt évben megkezdődtek az előkészületek, a megfelelően kialakított telepeken a gondozók hozzáláttak a törzsállomány gondozásához. Jelenleg az olasz fehér, a szürke, valamint a fehér lahdi fajtából 11 ezer — közöttük 8200 tojó — „gondoskodik” a keltetőüzem tojásszükségletének kielégítéséről. A közös gazdaság építőbrigádja ugyancsak tavaly látott hozzá * termes rendszerű üzem létesítéséhez, amelyben január első napjaiban helyezték el az első tojásokat. Napjainkig már 43 ezer 500 naposliba került innen a tenyésztőkhöz, s a június közepéig tartó szezonban még várhatóan 80—90 ezer tojást tesznek a keltetőtermekbe. Az üzem bérkeltetést is vállal, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalattal 85 ezer tojás keltetésére kötöttek szerződést, s ebből a mennyiségből már 25 ezret kikeltettek. Segítenek a vadászbknak is. Jelenleg kétezer vadkacsát ojás van a termekben, s hamarosan újabb 4 ezret hoznak. 9 Gulyás Lajosáé (balról) üzemmérnök irányításával nagy gonddal válogatják a kislibákat. (Opauszky László felvétele) VÁLLALKOZÓ FIATALOK Alig több, mint három hónap telt el azóta, hogy a Petőfi Népében cikk jelent meg a megyei KISZ-bizottság kezdeményezéséről, a Vállalkozó Fiatalok Szervező Irodájáról. — Mi történt azóta? — kérdeztük Szöllősi Bélát, a KISZ Bács- Kiskun megyei Bizottságának titkárát. — A kecskeméti Épületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet idejében segítő kezet nyújtott, így a kezdeti lépések után a Vállalkozó Fiatalok Szervező Irodája (VÁFI) az ÉPSZISZ szakcsoportjaként, jogi személy ellenőrzése alatt működhet. — Eredeti elképzeléseik szerint a szakcsoport célja a fiatalok megélhetési körülményein, anyagi helyzetén való javítás volt? — Lényegében ma is ez, de tovább kívánjuk szélesíteni a VÁFI tevékenységi körét. Műszaki és egyéb szolgáltatást nyújt a szakcsoport a hozzá forduló üzemeknek, intézményeknek, mezőgazdasági és egyéb szövetkezeteknek, valamint áruházaknak, szállítási vállalatoknak, igényeik szerint. Ennek érdekében munkakapcsoMunkaidő után latokat építünk ki a megyei, területi és munkahelyi, valamint iskolai KISZ-bizottságokkal. alapszervezetekkel. — Sikerült-e társakra, a szó szoros értelmében vett munkatársakra találni? — Valójában éppen ezen a ponton igazolódtak be elképzeléseink és jelentenek biztos alapot a jövőre nézve. A kecskeméti fiatalok között a KISZ segítségével végzett felmérés eredményei biztatóak. Nagyon sokan vannak, akik hétvégeken, délutánonként vagy egyéb szabad idejükben munkára vállalkoznak. S ez utóbbiból nagyon széles a skála. Az árokásástól a vakolatleverésen át a vagonkirakásig sok-sok feladat vár a jelentkezőkre. Lehet majd újonnan felépült lakásokban takarítani, idényjellegű munkában kisegíteni, vagy akár tanítani is. — Az adatok tárolása, a közvetítés tetemes ügyviteli és technikai feladatot jelenthet a VÁFI-nak ... — Ezt is sikerült megoldanunk, ugyanis a szakcsoport a napi ügyviteli teendők ellátására széles körű aktívahálózatot, ügyeletet szervez. Helyiséget pedig a széchenyivárosi garzonház alatt alakítunk át az ÉPSZISZ támogatásával. — Minden munkát többféle minőségben lehet elvégezni, de a felelősséget mindegyikért vállalni kell. Azt hiszem, a VÁFI-nak sem közömbös, hogy megrendelőinek mi lesz a véleménye. — Alapelviink, hogy a munkát úgy végezzük el, mintha a sajátunkét csinálnánk. Ez pedig a lehető legjobb minőséget . kívánja. Azokkal kívánunk együtt tevékenykedni, akik tisztességes ■ munkával' akarják anyagi helyzetüket ■ javítani. Ha i segítik íel- képzeléseink megvalósítását, reméljük, nem fognak csalódni. —tb— HALASI FÉMMUNKÁS _______ A gyár mindenese Mindig komoly arccal jár-kel, a szavakat roppant pontosan méri ki, se többet, se kevesebbet nem használ belőlük, mint ameny- nyi föltétlenül szükséges mondandója közléséhez. Ezen kívül nagyon okos, folyton valami csodagép kitalálásán töri a fejét — körülbelül így képzeltem el a műszaki, gyári embert, amikor falusi gyerek láván, egyetlen mérnök, vagy technikus ismerősöm sem volt. Most, amikor Keló Lajossal, a kiskunhalasi Fémmunkás üzem normatechnológusával készülök beszélgetni, eszembe villan ez a kép. Talán azért, mert találkozásaink alkalmával őt is mindig komolynak látom. Ám ha valaki azt hinné, hogy ez a kedély egyet jelent a félre- húzódással, befeléfordultsággal, az az 3 esetében legalább is nagyot tévedne. Mert Keló Lajos ízig-vérig közösségi ember, akire ráillik „a gyár mindenese” név. — Tősgyökeres halasi családból származom — kezdi a bemutatkozást. — Apám vasutas, édesanyám szakácsnő volt, már nyugdíjasok. Az egyik öcsém a kölni operaház zenésze, a másik a KUN'ÉP Vállalatnál villanyszerelő. — Senki sem követte a papát a MÁV-nál. — Csak majdnem. Ugyanis én vasútgépészet! technikumot végeztem, bár világéletemben a kertészkedés állt hozzám a legközelebb. — A jó közösségi emberré válásában volt szerepe valakinek a környezetéből? — Kenedics Karcsi bácsi, az egyik általános iskolai osztály- főnököm plántálta belém, hogy szép az, fölemelő, ha valaki nemcsak önmagának él, szereti az embereket, és önzetlenül vállal olyan feladatokat, amelyek megoldásával használ társainak. Egyébként azt hiszem, hogy először a színjátszó szakkörben éreztem magam körül a. közösségnek azt a melegét, amely fontos számomra ma, harmincnyolc éves koromban, kétgyermekes családapaként is. — S mért nem lett vasutas? — Ott kezdtem dolgozni a MÁV-nál, mint fizikai, műszerész, bár technikusi beosztásba is mehettem volna. Gyakorlati tapasztalatokat akartam először gyűjteni. A főnököm, Nagy Péter bácsi szintén rokonszenves világszemléletű ember volt, ő is hatott rám, fiatal srácra. A vasutas brigádban ismerkedtem meg az eszperantóval. Jó kollektíva volt ott, de a katonaidőm letöltése után mégis ide jöttem, a Fémmunkáshoz dolgozni, mert itt jobban lehetett keresni. Keló Lajos közösségi ügyeket intéző diák volt — a kollégiumban például stúdióvezető —, s felnőtt korában hű maradt elveihez. A Fémmunkás gyárban is fölfigyeltek rá, hamarosan beválasztották a szakszervezeti bizottságba, kulturális, agitációs és propagandafelelősnek. — A kultúra gyermekkorom óta nagyon érdekel — hallom a normatechnológustól. Ma ő a gyári közművelődési bizottság titkára, a városi szakmaközi bizottság aktivistája, közönségszervező, a munkahelyi szakszervezeti oktatások szervezője és előadója, a könyvtár vezetője, de valamiképpen köze van minden közmegmozduláshoz. — Szervezni csak akkor lehet, ha támogatói vannak az embernek — jegyzi meg. — A szakszervezet anyagi segítsége és a gyár vezetőinek jó hozzáállása nélkül semmit sem lehetne elérni. A szak-: szervezet például hozzájárul a színházbérletek megvásárlásához. A dolgozó először talán ezt az előnyt akarja élvezni,- de később már mellékes szempont számára, hogy neki kell-e fizetni a jegy teljes árát, mert megszerette a művelődésnek ezt a formáját. — Nehéz összehozni egy csoportot, mondjuk a Szegedi Szabadtéri Játékokra? — Ma már nem kell különösebben agitálni, inkább jönnek érdeklődni a programok felől. Keló Lajos a normatechnológu- si munkája mellett fejti ki szervező tevékenységét. — Mi határozzuk meg, hogy egy termék elkészítésének különböző fázisaiért mennyi munkabért lehet kifizetni — magyarázza fő feladatát. — Lényegében a bérgazdálkodáshoz és az árképzéshez egyaránt közünk van. Nem a leghálásabb szerep a miénk. Akik nem látnak tovább az orruknál, azt hiszik, hogy a munkások érdekei ellen dolgozunk. Ez tévedés. Csupán reális bérmennyiséget kell megállapítanunk az adott munkákhoz, ez a feladatunk. Keló Lajos abban is hasonlít az én régi, önkényesen alkotott műszaki típusomhoz, hogy folyton töri a fejét. S vannak ötletei. Újításainak népgazdasági haszna elérte már az ^millió forintot, amiért megkapta a Kiváló Újító kitüntetés arany fokozatát. Megtudom tőle, hogy vezetője a Kis Markos Ferenc szocialista brigádhak. Városszerte sok társadalmi munkát végeznek. Tizenhármán évente 800—1200 órát dolgoznak térítés nélkül. A normatechnológus tagja az MSZMP-nek, s otthon őrzi a megyei pártbizottság Lenin-emlék- plakettjét, amelyet a kiemelkedő propagandisták érdemelnek ki. Az SZMT több éves kiváló népművelő tevékenységéért tüntette ki. Keló Lajos nagyra értékeli ezeket az elismeréseket, de azt vallja, akkor érzi igazán, hogy nem hiába teszi bonyolultabbá, kötelezettségektől terhesebbé az életét, amikor sikerül egy-egy mun- .kást a kultúra vonzkörébe vinnie. A. Tóth Sándor SAJTÖPOSTA Még egyszer a takarékcsekkről Fogadószoba Egy héttel ezelőtt megjelent Sajtóposta című rovatunkban arról írtunk a Fogadószoba című cikkben, hogy a kecskeméti új megyei kórház portása április 3-án nem akart beengedni egy asszonyt, aki kisfiával jelentkezett az ügyeletes orvosnál. Sorainkra írásban válaszolt az érintett portás — név szerint Balogh István, ~- aki arról tájékoztatott bennünket, hogy erős túlzások tapasztalhatók múltkori írásunkban. Nem kétséges, hogy az illető asz- szony valóban ingerült volt, s ez érthető is, hiszen gyors segítséget kívánt sérült gyermekének, de az is kétségtelen, hogy a kórházi portásnak szigorúan meghatározott kötelességei vannak, j „Április 2-án kilenc és tíz óra között rendkívül felindult állapotban érkezett egy általam ismeretlen asszony kisgyermekével együtt” — írja levelében Balogh István, majd így folytatja: „A szokásos rutinkérdéseket feltettem, mivel beutalója nem volt, s megkértem — mint más esetben szokásos — legyen szíves elmondani, hogy milyen sérülése van a kisfiúnak. Ettől függött ugyanis, hogy hová kell irányítanom. A hölgy ezt sérelmezte, de ekkor már felengedtem és telefonon szóltam a doktor úrnak, hogy szíveskedjék elmondani a hölgynek, hogy a portásnak kötelességei is vannak. Ezt a Tege doktor úr meg is tette. A hölgy távozáskor semmilyen haragot nem mutatott, és jó napot kívánok köszönéssel ment ki a portán.” Április 6-i lapszámunkban foglalkoztunk e hasábokon az OTP szolgáltatásával, a takarékcsekkel. írásunk élénk visszhangot váltott ki olvasóink körében, akik jó néhány gyakorlati kérdést intéztek hozzánk, melyekkel felkerestük a takarékpénztár megyei igazgatóságának osztályvezetőhelyettesét, Pordán Bélánét. ö a fontosabb tudnivalókról is készséggel informált 'bennünket: — Többen felvetették, hogy a nagy összegű bankjegyet valóban nem volt egyszerű magukkal vinni. De küszöbön az ezres, ami már sokkal kisebb helyen elfér. Vajon nem*teszi szükségtelenné a takarékcsekket? — Kétségkívül könnyebb lesz zsebben, tárcában tartani az új címletű pénzt, de hát egy óvatlan pillanatban elveszítheti bárki, s a megtaláló — aki kevésbé becsületes — tetszése .szerint fordíthatja saját céljára. A lopott forintnak hasönló a sorsa. Nem igv a csekknek, hiszen azt illetéktelen személy sehol sem használhatja fel. Ez egyik legdöntőbb előnye. — Kik rendelkezhetnek ilyen értékpapírral? — Mindazok, akiknek átutalási betétszámlájuk van. Bács- Kiskunban már csalcnem tizenötezer a számuk, s közülük jelenleg 400 körüli a csekktulajdö- nos. E szerény eredményt indokolja az. hogy . nálunk még csak tavaly január óta lehet e célból szerződést kötni a pénzintézettel. — Sokan nem tudják, miféle konkrét teendővel jár a csekkigénylés és mikor kapja azt kézhez az érdekelt. Hallhatnánk erről? — Aki már nyitott betétszámlát, s arra havonta legalább 5 ezer forint munkabért vagy nyugdíjat utaltat át. az a legrövidebb időn belül hozzájuthat a csekklapokhoz, más esetben 20 ezer forint kezdőegyenleg után adhatók ki ezek a lapok. Itt mondom el, hogy a szükséges fedezet biztosítása érdekében az összeg nemcsak átutalható, de személyesen is befizethető a számlára. — iMikor és hol váltható be a csekk? — A tíz vagy húsz lapból álló csekk-könyv szelvényeit pontos kitöltés és aláírás utón a személyi igazolvány felmutatása mellett lehet beváltani az OTP-fió- koknál, a takarékszövetkezetekben és a postahivataloknál. Utóbbiakat azért érdemes megjegyezni, mert városokban és más nagyobb helységekben szombaton is nyitva tartanak. Egy-egy lapon 500 és 5000 forint közötti összeg vehető fel az ország minden területén. — Es hol lehet fizetni a pénzt helyettesítő papírral? — Mindegyik megyei és azon kívüli állami, szövetkezeti keres- kedeLmí. illetve vendéglátó egységnél. s szolgáltató cégnél, melynek kirakatában vagy bejárati ajtaján ott van a takarékcsekk- embléma. E helyeken szintén 500 —5000 forint közötti költség fizethető ki egy-egy fcsekk révén. — Olvasóink találkoztak már olyan céggel, ahol nem akarták elfogadni a csekket... — Helytelen az ilyen álláspont. Minden említett egységben tudni kell, hogy a kapott csekklap benyújtása ellenében feltétlenül teljesíti az átutalási megbízását a pénzintézet. — Mi történik azzal, aki fede-, zet nélkül fizet csekkel? — Bűncselekményt követ el, s a Btk. előírásai szerint vonják felelősségre. Mindez úgy előzhető me'g, ha a tulajdonos pontosan könyveli a betétszámlája forgalmát, s az egyenlege szerint költ. KÉfíftiiÉN Mikor bővítik a telefonhálózatot a Móra városban? Szabó Józsefné, a kiskunfélegyházi Móravárosból szóvá tette, hogy a több száz családnak ott; hont adó térségben egyetlen nyilvános telefon sincs. A környékbeli népes óvoda ugyancsak nélkülözi a készüléket. Olvasónk nem érti, miért kezelik ennyire mostohán e városrészt ■ az Illetékesek, akiktől mielőbb várja a gyakorlati Intézkedést a távbeszélés körüli tarthatatlan állapot enyhítése érdekében. A közérdekű ügyben tájékoztatást kértünk a Bács-Kiskun megyei Távközlési Üzem vezetőjétől, Gyenes Gézától, akitől megtudtuk, hogy Kiskunfélegyházára ez idő szerint az úgynevezett hálózati telítettség a jellemző, következésképpen már egyetlen új, vagy ikerállomás felszerelése sem lehetséges. Ez a magyarázata, hogy a Móravárosban sem változhat egyelőre a telefonellátottság. Különben van néhány ottani előfizető, aki a legsürgősebb esetekben mindenkor köteles bárki rendelkezésére bocsátani a készüléket, természetesen a szokásos díjtérítés mellett. Ami a jövőt illeti, tervek szerint 1984-ben épül meg, illetve kerül átadásra — mintegy 40—50 millió forint ráfordítással — az új, távhívásra is alkalmas városi távbeszélőközpont. Működése, valamint a hálózatbővítés eredményeként számos közületi és egyéni telefonigényt kielégítenek. A Móravárosban felszerelik a nyilvános állomást, ezenkívül kapnak készüléket az intézmények, egyéb szervek, valamint az ilyen szolgáltatásra leginkább rászoruló lakosok. * A'végleges megoldásra már csak egy évet kell várni. Addig azonban legalább egy nyilvános állomást — ha ideiglenes jelleggel is — el lehetne helyezni. Lehet-e fényképezni a cirkuszban? Igen kínos helyzetbe került nemrégen a Kiskunfélegyházán lakó Barczikay László, aki amatőr fotósként akarta megörökíteni néhány felvételen a városban vendégszereplő Hungária Cirkusz legsikeresebb produkcióját. Már tartott az előadás, sőt kétszer villant is a vakuja, amikor határozottan figyelmeztették, hogy azonnal fejezze be a fényképezést. S mert a tiltás okáról fogalma sem volt, rögtön kereste a cirkusz vezetőjét, rá is talált egy illetékesre, aki azonban csupán annyit közölt: senkinek sincs joga ellopnia a művészek titkait. Ezek után kíváncsian várom a hivatalos választ azzal kapcsolatosan: egyáltalán lehet-e fotózni az ilyen előadáson?” A kérdéssel felkerestük a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat, igazgatóját, aki elmondotta, hogy az előadásaikon általában engedély nélkül lehet bárkinek készítenie fénykép- és filmfelvételeket. Kivételt képeznek az artisták produkciói, melyek önálló művészi alkotásnak minősülnek, s éppen ezért jogvédettek. A Hungária Cirkusz említett műsorán is bemutatásra került néhány új artistaszám, amit valóban tilos volt fotózni a helyszínen. E látványos művészi alakításokról egyébként külön jelenik meg rendszeresen műsoranyag — ez szolgálja a széles nyilvánosság tájékoztatását — a Szerzői Jogvédő Hivatal hozzájárulásával; A fényképező félegyházi amatőrrel szembeni modortalan magatartásra azonban nem voltak felhatalmazva a Hungária Cirkusz munkatársai, s a panasz kivizsgálása sem marad el. Informátorunk közléséhez mi annyit fűzünk hozzá, hogy ajánlatos, ha a kedvtelésből fotózó és filmező olvasóink először megbeszélik terveiket, elképzeléseiket a cirkusz vezetőivel, s csak utána ülnek a nézők közé felvételre kész masináikkal a kezükben. Munkadíj-e a gépjárművezetési pótlék?Termelőszövetkezetnél anyagbeszerző a kiskunhalasi járásban lakó egyik olvasónk, aki maga vezeti a feladata ellátásához nélkülözhetetlen szolgálati gépkocsit. Mindezért nagyobb összegű havi pótlékot kap. Eddig úgy gondolta, e pénz része a nyugdíjalapot is képező átlagkeresetnek, ám a legutóbbi zárszámadáskor döbbent rá, hogy nem így áll a dolog. A továbbiakról ekképpen írt a szerkesztőségünkhftz eljuttatott levelében: „A tsz szerint nincs közo az alapbéremhez a járművezetésért felvett forintoknak, ami után az év végi részesedésre sem vagyok* jogosult. Ha mérvadó ez az álláspont, akkor nem érzem magam kellően megbecsülve a közösség érdekében végzett — és havonta több ezer kilométernyi autóvezetést is igénylő — munkámért. Kérem, közöljék, mit ír elő a vonatkozó jogszabály ...” A Tanácsok Közlönye 1980. április 11-i számában olvasható a munkaügyi, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter 7/1980. (IV. 4.) számú együttes rendelete, melynek értelmében: akinek munkaviszonya, illetve szövetkezeti tagsági viszonya van, s rendszeresen, de nem főfoglalkozásként vezeti á munkáltató személy-, vagy tehergépkocsiját, pótlékra jogosult. A mértéke függ a megtett út hosszától, szállítóeszköz használatakor pedig annak teherbírásától, de megállapítható átalányként is az előreláthatóan szükséges kilométer-teljesítmény és a gépkocsikarbantartásra fordított idő figyelembevételével. Az viszont már a Munka Törvénykönyvéből következik, hogy a munkakörhöz szorosan kapcsolódó plusz feladattal — például a vállalati gépjármű gyakorta, . s mégsem hivatásszerűen történő vezetésével — járó pénz munkadíjként számfejtendő, természetesen a bérköltség terhére, s a kifizetésnél kötelező levonni a társadalombiztosítási járulékot. Ez annyit jelent, hogy az összeg a nyugdíjalaphoz tartozó juttatásnak minősül. Végezetül elmondjuk, hogy a mezőgazdasági szövetkezetben is az említetteknek megfelelően kell kezelni a gépjárművezetési pótlékot, mely szerves része az átlagbérnek, tehát a részesedési alapnak. Mivél az ön esetében másképp intézkedtek az illetékesek, javasoljuk, kérje a területi tsz- szövetség segítségét a panasz kivizsgálásához és orvoslásához. Szerkeszti: Veikéi Árpád. Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111.
